1.0- Apásnapok - https://apasnapok.cafeblog.huJocihttps://apasnapok.cafeblog.hu/author/joci/<p>Odaúton a kocsiban a költözőmadarak vándorlásáról, és a teknősökről beszélgettünk. Arról, hogy hogyan képesek pl. a gólyák több ezer kilométert repülni, pontosa<span class="text_exposed_show">n tájékozódni, és minden évben visszatalálni, akár ugyan arra a fészekre. <br /></span><!--more--><br /><br /></p> <p><span class="text_exposed_show">Na meg arról, hogy a teknősök hogy a püspökbe csinálják, hogy 12 - 15 évesen, sok tízezer kilométerrel a páncéljukban, visszatalálnak szülőhelyükre, hogy immár ők földeljenek el némi tojást.</span></p> <div class="text_exposed_show">Azután megérkeztünk, ő pedig lovakkal játszott, macskákat evett és erdei szamócával dorombolt vagy fordítva, kecskéket lesett, csigákat kergetett és úgy általában véve, egész nap produkálta a boldogságot. Jól érezte magát.<br /><br />Hazaúton hirtelen felkiáltott, amitől kis híján anélkül vettem be a kanyart, hogy be kellett volna. <br />- Apaaaa!!!! Már tudom, hogy hogyan találnak vissza a teknősök a szülőhelyükre!!<br />- Hogyan, kicsim? - kérdeztem tőle, miután újra egyenesbe kormányoztam szanaszét szaladt idegeimet.<br />- Hát vezeti őket a gyermeki énjük! - mondta - Csak így sikerülhet!<br />- Valószínűleg, kicsim. - nyugtáztam a dolgot és azt, hogy "honnan a francból tudsz te ilyen fiatalon ilyeneket bakker?" nem mondtam ki, csak gondoltam rá.</div>richhttps://apasnapok.cafeblog.hu/files/2019/02/article_99152_780_524-150x150.jpg150150